2016. március 23., szerda

Szöul/Seoul

Tegnap a barátommal és Anyukámmal utaztunk Szöul-ba. Először is a Namsan Toronyhoz látogattunk el. Még nem indult be a szezon, ezért nem kellett tolongani, jól éreztük magunkat.

Yesterday I traveled to Seoul with my Mommy and boyfriend. First of all, we have visited Namsan Tower. It's still low season so fortunately there wasn't a big crowd.

A Namsan Tv Torony, hivatalos nevén, N Seoul Tower 236m magas. Az N betű egyébként nem a Namsan szót takarja, hanem, hogy New, vagyis új, hiszen 2005 decemberében készültek el a felújításával.. Több emeleten van berendezve, a kilátón kívül találunk itt éttermeket, ajándékboltokat és egy mackó múzeumot. Van egy étterem, amely körbe is forog, 48 percenként megy egy teljes kört, így 360°-on élvezhetjük a panorámát.

The Namsan Tv Tower is officially called N Seoul Tower. It's 236m high. The letter N represents the word new because they finished the reconstruction of the tower in just 2005. It's equipped with a viewing floor, restaurants, gift shops and a Teddy Bear Museum. One of the restaurant is circling around every 48 minutes so that guests can enjoy a 360° full view during their meal.


Anyukám is látta a Boys Over Flowers című sorozatot, ezért mindenképpen ki akarta próbálni a felvonót, amiben Goo Jun Pyo es Geum Jan Di bennragadtak :D Az élményt eléggé elrontja, hogy egy felvonóba rengeteg embert terelnek be egyszerre, így, ha nem az ablak mellé jut hely, akkor élvezhetetlen az egész, hiszen semmit nem látni szinte.

My Mom watched Boys Over Flowers with me so she surely wanted to try the cable car where Goo Jun Pyo and Geum Jan Di were stuck for a night. The experience is kinda ruined because they try to stuff as many people in the cart as they can. If you don't get a place by the window you can't really enjoy the view.


Ahogy ígértem, barátommal próbáltuk a szerelem lakatunkat megtalálni, de lehetetlen volt... Én azért lelkesen próbálkoztam :)

As I promised before, we tried to search for our love lock with my boyfriend but it was impossible to find. I was enthusiastic though...:)



A torony tetejére is felmentünk. Az idő általában párás és szmogos, ezért sajnos nem lehet tisztán látni a tájat. Mielőtt viszont fellifteztünk a kilátóba, egy hölgy lefotózott minket és fent meg lehetett venni a fotókat, amin egy gyönyörű hátteret montíroztak mögénk.

We went up to the top of the tower. The air is usually humid and smoggy so you can't see around well. Before we went up, there was a lady by the elevator who took our photo. You can buy these photos upstairs with a nice background.



Ezután a Myeongdong bevásárlónegyedbe látogattunk el. Végre volt lehetőségünk igazi street food-ot enni, én ezt is imádom és aki ellátogat Koreába, annak ezt feltétlen ki kell próbálnia. Ha itt élnék, biztosan hamar elhíznék ettől a sok finom ételtől.

After the tower we headed to Myeongdong. This is a shopping district in the heart of Seoul. Finally, we've got the chance to eat street food. I really love it and it's a must-try if you visit Korea. If I'd live here, I'd put on some weight real fast...





A mai kedvenc:
My favourite today:

Műanyagból kiöntött ételek. Ezzel nagyon sok étteremben találkozhatunk, így próbálják könnyebbé tenni a választást.
Plastic meals. You can see these in a lot of restaurants. They try to make your choice easier.




2016. március 21., hétfő

Megérkeztünk/We've arrived

Sajnos nem tudtam tegnap bejegyzést írni, mert a nap végére annyira kimerültem, hogy csak aludni volt kedvem.

Unfortunately, yesterday I wasn't able to write a post because I was exhausted in the end of the day and I only wished to sleep.

A gépünk Szöul-ban délelőtt 11 órakor szállt le, Daejeon-ba pedig délután 3 fele érkeztünk meg busszal. Egy ideig egész jól tartottam magam, de este 10 órakor kidőltem. A 8 óra időeltolódás nagyon sok. Egyszer azt hallottam, hogy legalább annyi nap kell az átallásra, ahány óra az eltérés a két ország között, nekünk erre sajnos nincs időnk.

Our plane landed in Seoul at 11AM and we arrived to Daejeon by bus at 3PM. I was full of energy for a while but at 10PM I fall asleep. The 8 hours time gap between Hungary and Korea is really a lot to take for our body. Once I heard that you need at least as much days to change your internal clock as the difference between the two countries. That would mean 8 days for us but we don't have that much time here.

Már nagyon hiányoztak a koreai ételek, ma ezeket próbáltuk ki:
I reeeeally missed Korean food, today we tried these:

JJajangmyeon

Jjamppog

Tangsuyuk

A barátomat fogorvoshoz is elkísértem. A családja kitalálta, hogy az én fogaimra is rá kellene nézni, ha már egyszer itt vagyunk. Az orvos fogkő eltávolítást ajánlott. Gondoltam miért is ne, biztosan olyan, mint otthon. Nos, az eljárás valóban olyan volt, kivéve, hogy egy lepelt tettek a fejemre, amin egy lyuk volt kivágva, hogy csak a szám látszódjon ki. Megmondom őszintén, hogy ez annyira meglepett és kellemetlenül érintett, legszívesebben otthagytam volna az egészet. Persze arra gondoltam, hogy egy fogkőeltávolítást kibír az ember, de mondjuk egy foghúzást, vagy tömést nem biztos, hogy bevállalnék így. Nekem nem volt komfortos, hogy nem látom az orvos arcát, reakcióit, és, hogy nem tudtam, melyik pillanatban fog hozzámérni.

I escorted my boyfriend to the dentist. His family asked the doctor to check my teeth as well. He recommended to remove my dental plaque. I thought why not, it must be the same like at home. Well, the method was the same except when they put a rag on my face with a hole at my mouth. I was kinda surprised and felt really uncomfortable by not seeing the face of the doc and by not knowing when he will touch me.

Este Daejeon belvárosában sétálgattunk. A koreaiak irtó játékosak és ezért a belváros tele van játéktermekkel. Mi is betértünk egy ilyen helyre, ahol baseball, kosárlabda és céllövölde szórakoztatta a népet. A legnagyobb öröm, hogy egész jól teljesítettem lövésben és egy kis plüss kulcstartót kaptam ajándékba a tulajdonos ahjassitól (bácsitól) :)

In the evening we went for a walk in the downtown of Daejeon. Korean people love to play games so the centre is full of playrooms. We entered a place where you could play basketball, baseball and shooting. I was shooting quite well so the owner of the place gave me a small keyring as a trophy.





Holnap reggel Szöul-ba utazunk. Már alig várom, hogy el látogassunk a Namsan Toronyhoz. A barátommal kitaláltuk, hogy megkeressük a szerelem lakatot, amit több, mint 4 éve helyeztünk itt el. Nem sok esélyét látom a dolognak, de egy próbát megér :)

Tomorrow morning we are traveling to Seoul. I'm really excited to visit Namsan Tower. We want to look for the love locker that we placed here with my boyfriend more than four years ago. We don't stand a chance I guess but worth a try :)

A mai kedvencem:
Favourite of the day:

Esernyő zacskó az esős napokra. Így nem csepegteti össze az ember a középületeket és bevásárló központokat. Annyira egyszerű, de mégis nagyszerű találmány.
Plastic bags for umbrellas are placed at the entrance of public buildings and shopping centres. It's so simple but a gorgeous invention.




2016. március 17., csütörtök

Közeledik az utazás/Countdown

Szombaton ismét neki indulok a nagy útnak, ezúttal a barátommal és Anyukámmal együtt. Nagyon izgulok, hogy Anyukámnak mennyire fog tetszeni Korea, bírja-e majd az ételeket és a kultúrát :) Rengeteg tervem van arról, hogy miket nézzünk meg, idő közben meglátjuk, hogy a 10 napba mennyi minden fér bele.

On Saturday we are traveling to Korea with my boyfriend and Mom. I'm really excited to show the country to my Mom. I don't know if she will like the food and the culture. I have a lot of idea about what to do and we will see how much we can actually accomplish during our 10 days of travel.

Alig várom, hogy a barátom Nővérével is találkozzunk, hiszen tavaly Novemberben megszületett a kisfia és már szeretném végre élőben is látni. Olyan kis bimbóóóóóóka :)

I'm really waiting to meet my boyfriend's sister because she had a baby last November. Finally, I get to meet the little guy. He is soooo cute :)

Baek-il (백일), a 100. nap örömére
100 days anniversary for the baby

Régen az orvosi fejletlenség miatt sok újszülött halt meg, de ha a 100 napot megérték, akkor a család végre bízhatott abban, hogy a csecsemő életben marad, ezért ünneplik a baek-il-t. Ez a hagyomány a mai Koreában is megmaradt, ekkor különböző tradicionális rizssütiket, vörös és fekete babból készült édességeket fogyasztanak.

Babafotózáson

Az időjárással egyelőre úgy néz ki szerencsénk lesz, 18-19 fokot ígérnek, eső nélkül. Ez maradjon is így :)

Nagy szívfájdalmam, hogy a cseresznyefa virágzásról pont lemaradunk. Mindenképp szeretnék ekkor is ellátogatni Koreába egyszer, mert annyira szép, ez inkább április elején lesz várható.


Most búcsúzom is, mert még rengeteg dolgom van az utazás előtt. Miután kiérkeztem ismét jelentkezem!

Korea, hamarosan jövünk! :)


2014. november 27., csütörtök

Az ősz utolsó napjai

Eljött ismét a búcsú ideje, de nem bánkódom, mert előreláthatólag nyáron ismét ellátogatok Koreába. Rajta vagyunk az ügyön, hogy végre valahára a barátommal egy időben tudjunk kiutazni. Nem volt egyszerű a kommunikáció ebben a pár napban. Ahogy már említettem, a barátom nővére kireppent a családi fészekből, így a szülőkkel magunkra maradtunk, közös nyelv nélkül. Ennek ellenére egész szépen elügyeskedtünk, csak ritkán kellett a Google fordító segítségét kérnünk.

Tervben van az is, hogy márciusban a barátom szülei végre eljönnek Magyarországra. Fontos nekik, hogy találkozzanak Anyukámmal, és persze szeretnék már megnézni az országot.

Kicsit szomorú érzéssel tölt el, hogy haza kell mennem, főleg azért, mert a barátom szülei tudom, hogy milyen magányosak, amióta a Nővér elköltözött, de hát ez az élet rendje! :)

Ma megvolt az utolsó nagy bevásárlás, azt hiszem ismét sikerült egy kicsit túlzásba vinnem a dolgot. A kézipoggyászomba például csak az édességek kaptak helyet.


Nagyon jó idő van most Koreában, ma 16-17 fok körül alakult a hőmérséklet. Az ősz utolsó napjait a gyerekek is kihasználják, egész délután gyerekzsivajt lehetett hallani a házunk kertjében. Úgy láttam, hogy egészen december elejéig 10 fok felett lesz a hőmérséklet, jól lehet ebben az időben például kirándulni. :)


Ma egy szemüveg boltban is jártunk, hogy a barátomnak készíttessünk egy új párt. Az én szememet is megvizsgálták, de szerencsére semmi baja. Azért próbálgattam a kereteket, amíg várakoztunk. Rengeteg, de tényleg rengeteg féle keret kapható, és nem drágák, a legtöbb 2000Ft és 6000Ft között volt. Ez a kis cuki, Hello Kitty-s volt a kedvencem, kár, hogy nem állt olyan jól, mert lehet, hogy megvettem volna! :)


Egy koreai barátnőmmel is sikerült összefutnom. 2 éve, hogy utoljára láttuk egymást, mert, mikor kint voltam, Ő épp Kanadában dolgozott és tanult. Mondanom sem kell, hogy Ő semmit nem változott. Nagyon szuper volt ismét látni, és egy csoda is, hogy összejött a találkozó, ugyanis a koreai ismerőseim, barátaim nagy része már dolgozik, így szinte soha nem érnek rá. Aki meg iskolába jár, az általában vizsgákra készül, tehát nem egyszerű egy koreai barátságot fenntartani!


Egy pár képet még szeretnék így a végén megosztani, amit nem nagyon tudtam hova beszúrni az előző bejegyzésekbe.

Sokszor látok nagyon nagyon idős embereket dolgozni, akiknek már réges rég nyugdíjba kellett volna menni. Nem tiszta nekem a nyugdíj helyzet Koreában, de szerintem egész egyszerűen ez itt nem létezik. Ha szeretnéd, hogy a mindennapokban megtudj élni, akkor addig dolgozol, amíg csak tudsz, majd a végén esetleg számíthatsz a gyerekeid segítségére. Ezek az emberek tényleg annyira szorgalmasan dolgoznak, hogy kicsit igazságtalannak érzem, hogy még idős korukban sem hagyhatják abba a munkát! :(

A kábelhelyzet még mindig nincs megoldva... De legalább az új építésű részeken ilyennel már nem találkozunk.

Hello Kitty bolt, telis tele Hello Kitty-s cuccokkal

"Bízunk benned! Csak fizető vendégek lépjék át a vonalat."
Ez a felirat a vonatperonokhoz vezető részen van kirakva. Nem tudom, hogy ez bejönne-e otthon? 
Itt nem jellemző, hogy az emberek fizetés nélkül utazzanak, nem élnek vissza a bizalommal!

És ami nekem a mélypont... A köz wc-ken rengeteg helyen ilyen szappanok vannak kirakva. Emberek, hiszen ezt mindenki összefogdossa!!! Ebben a témában még van hova fejlődni! :)

 Most búcsúzom, de nyáron valószínűleg ismét jelentkezem! :) Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a pár napban, nemsokára ismét találkozunk! :)


2014. november 26., szerda

A gim

A barátom nővére az esküvője után a férje szülőfalujába, Seocheon-ba költözött. Egy napra ellátogattam hozzájuk. Itt van a férj családjának egy gim (tengeri hínárfajták lapokba szárítva) gyára és ezt nekem is volt szerencsém megnézni. A gépekről sajnos nem készíthettem képet, de megosztok mindent, amit erről az egészről megtudtam :)

A gyár 6 hónapig éjjel-nappal folyamatosan működik. Ebben az időszakban kell a gim-et legyártani, mert a magasabb hőmérsékletű hónapokban nincs elegendő hínártermés.

A gim egy közkedvelt koreai csemege, a napi étkezés részét képezi, a kimpap-ot is ebbe tekerik. Apróra vágott formában különböző ételekhez is hozzákeverik. A koreaiaknak rengeteg gim-re van szükségük, ezért nagyon sok gyárat telepítettek a tenger mellé.

Megérkezett egy adag hínár, ezt hamarosan beleöntik egy keverőmedencébe, itt kezdődik a gim készítési folyamata

Én is szerettem volna segíteni egy kicsit...

A gyártási folyamat végén, futószalagon jönnek ki a gim adagok, amit az itt dolgozó hölgyek csomagolnak össze

A végeredményt dobozolják, és már mehet is az értékesítőkhöz

A gim első megjelenését már a Csoszon-dinasztia (1392-tól 1897-ig tartó dinasztia) idejében feljegyezték. Ez alapján a gim a Silla királyi család tagjainak hozományához tartozott.

A gim egyébként rendkívül egészséges, gazdag A, B1, B2, B6, B12 vitaminokban, vasban, jódban és aminosavakban. Én is nagyon kedvelem. Meg kell említsem, hogy az első pár alkalommal, amikor Koreában jártam volt, hogy az itteni ételek kikészítették a gyomromat. A gim és a rizs volt az egyetlen, amit tudtam fogyasztani, így számomra ez egy igazán kedves csemege.

Azon az egy éjszakán, amit Seocheon-ban töltöttem, a Nővér férjének családja ragaszkodott hozzá, hogy náluk, a családi házban töltsem az éjszakát. Nagyon aranyosak voltak, mert felajánlották nekem, hogy az Ő ágyukban aludjak, ők pedig a földön fognak.  Nagyon meglepődtem, amikor ledobtam magam az ágyra. Annyira kemény volt, mintha köbe ütköztem volna! És nem is tévedtem...:D Egy tradicionális koreai kő ágy volt, ami itt nagyon népszerű az idősek körében, elég drága, de elméletileg irtó egészséges.


Senkit ne tévesszen meg a hirdetésen lévő hölgy mosolygó arca, az a mosoly nem lehet eredeti! :) Egész egyszerűen mindenem fájt ettől az ágytól másnapra. Csak háton lehet rajta aludni, máskülönben elmondhatatlanul kényelmetlen. Lehet, hogy, ha több éjszakán át ebben aludnék, akkor hozzászoknék, de inkább nem próbálnám ki! :)

A szobám ablaka tengerre néző volt, de reggelre már teljes volt az apály, így egy csepp víz nem maradt előttem. Az emberek kis traktorokkal kivonultak az iszapra, és tengeri élőlényeket gyűjtögettek, amit frissen eladtak.


Amikor a tenger ismét elkezdett dagadni, libasorban vonultak vissza a munkások.


Nos, ez volt a vidéki élményem. Érdekes látni, hogy nem csak az öltönyös bizniszmenek rohangálnak mindenhol, hanem a kétkezű munkának is nagy szerep jut. Jól éreztem magam, és kedves sógorasszonyék várnak vissza szeretettel. Azt ígérték, hogy a következő alkalommal kivisznek a tengerre halászni, már alig várom! :)

2014. november 25., kedd

Hagyományos kínai orvoslás


A barátom szüleivel tegnap ellátogattunk egy hagyományos kínai orvoslást gyakorló úrhoz. Olyan tömény gyógynövény szag fogadott a boltban, hogy szinte rosszul lettem. Egy pár perc múlva visszatért a színem, mondta is az öreg eladó bácsi, hogy na ugye, meg lehet ezt szokni. Nem akartam vele veszekedni, hogy csak a szagló receptorok fáradtak el az orromban, annyira lelkesnek tűnt. :)

Nem tudom, hogy higgyek-e ebben az egészben, vagy sem, de ők imádják a hagyományos orvoslási módszereket, gyógynövénykúrákat, akupunktúrát... És lássuk be, hogy ők élnek 100+ évig. Itt szinte az összes családnak van saját kis akupunktúrás szettje, és, ha fáj valahol, tudják mit kell megszúrni.


Igazából nem is tudtam, hogy milyen szándékkal tértünk be ebbe az üzletbe, de az eladó bácsi rögtön elkezdte mérni barátom Apukája "vérnyomását". Hogyan? Vérnyomásmérőt ne várjon senki! Annyira hagyományos volt, hogy egész egyszerűen megfogta a csuklóját és így állapította meg, hogy magas a vérnyomása, ezért rögtön gyógynövénykúrára kell fogni. A pulzus tapintásával eleve csak indirekt adatot nyerünk a vérnyomásról, ráadásul még egy órát sem figyelt közben, hogy az egyperces intervallumot betartsa, úgyhogy kicsit szélhámosnak éreztem az egészet, de lehet, hogy az évek, meg a rutin...:)


Ezután jött az izgalmas rész. Az öreg bácsi a mögötte lévő 226 fiókból válogatott össze különböző hozzávalókat egy gyógytea elkészítéséhez. Azt mesélte, hogy nincs konkrét recept, mindenkinek személyre szabottan kell kitalálni a gyógymódot. A bolt plafonig volt kínai könyvekkel, úgyhogy reméljük tényleg értett a dolgához! :) A keverékbe fogalmam sincs, hogy mi került pontosan, az egyetlen, amit felismertem az a gyömbér volt. De láttam különböző gyökereket, sőt még fakéregnek tűnő darabokat is...:D


Így mért le minden egyes adagot

Fél óra gondos válogatás után ezt a szép kis kupacot sikerült összeszednie

Ezekben a készülékekben készítik el a gyógytea végleges formáját. Nyugalom, a piros vödörbe csak a melléktermék kerül...:)

És íme a végeredmény napi adagokra szedve, amit egy nappal a készítés után házhoz szállítanak:


Rá akartak bírni, hogy igyak egy adagot, de a végeredmény szaga nem volt túl kellemes, úgyhogy inkább kihagytam. Nem csoda, hogy ezektől a teáktól tényleg meggyógyulnak, mert még a betegségek is messze elmenekülnek attól, aki ezeket a szereket fogyassza.

Az itteni hagyományos kínai eredetű, koreai orvoslásról még egy előző posztomban is: Orvoslás Koreában (<--katt)

2014. november 24., hétfő

Kirándulás Szöulban

Pénteken érkeztem meg Koreába. A szokásosnál jóval kevesebben voltunk a München-Szöul járaton, így egyedül ülhettem. Azért ez így jóval kellemesebb volt! :)

Még mindig nem sikerült átállnom az itteni időre, ezért sem volt még sok kedvem blogot írni. Mióta itt vagyok, azóta 3-4 órát tudtam csak aludni éjjelente, úgyhogy már kezdek kimerülni.

Ennek ellenére szombaton Szöulban kirándultunk. A nap végére már nagyon fájtak a lábaim, de azért jól éreztem magam.

KTX-el, a koreai gyorsvonattal mentünk, így egy óra alatt eljutottunk Daejeonból Szöulba. Az utolsó pillanatban nem érdemes jegyet váltani, mert így általában nem jut helyjegy, úgyhogy mi is végigálltuk ezt az egy órát. Odafelé ez nem is baj, de hazafelé gondoltam, hogy fáradtak leszünk, ezért a szöuli állomásra beérve azonnal meg is vettük a daejeoni jegyet.



Vannak utasvárók a peronoknál, ahol LCD tévéken megy folyamatosan valami műsor.

Van, aki akár a földön is elüldögél

A vonat utaskísérői még mindig a kedvenceim! :)

A Namdaemun kaput is sikerült végre látnom. 2008-ban egy gyújtogató sikeresen megsemmisítette ezt az 550 éves emlékművet. Tavaly májusra sikerült restaurálni, így ismét megnyitották a látogatók előtt.


Már régi álmom volt, hogy egyszer elmenjek egy lőtérre, és kipróbáljam mennyire van tehetségem a lövéshez. A barátom szülei gyakran járnak egy helyre, ami Myeongdongban található, így ide is ellátogattunk. A személyzet nagyon aranyos volt, beszéltek angolul, így rendesen el tudták magyarázni, hogy mit és, hogyan kell tennem, hogy biztonságos legyen. Egy 9mm-es HK P2000-es lőfegyvert ajánlottak nekem, tekintettel arra, hogy ez az első alkalom, hogy kipróbálom.



100-ból 80-an pontot értem el, ami szerintem egész jónak mondható első alkalommal! :)

A Namdaemun Market-en is beindult a karácsonyi vásár

Olyan finom illatok keringtek az utcán árult ételektől, hogy nem csoda, ha megéhezik az ember!

Gyönyörű gránátalmákból préselt gyümölcslé! Savanykás, de megnyugtattak, hogy ez kell a szépséghez :)

Insadong-ban is nézelődtünk. Ezek olyan ecsetek, amivel régen a kínai karaktereket "Hanja"-kat írták/rajzolták. Egy egy nagyobb darabért akár 400.000WON-t is elkérnek, azaz, körülbelül 80.000Ft-ot.

A kerámia tárgyak is nagyon drágák, de azt meg kell hagyni, hogy nagyon szépek. Egy tradicionális tea szettet nagyon szívesen hazavinnék a vitrinbe :)

A szerelem lakatok nagyon elterjedtek Koreában, most pedig ezek a kerek műanyag lapocskák is megjelentek. Ezt Insadong-ban, a Ssamziegil nevű épület legfelső szintjén lehet fellelni.

Továbbra is Insadong-ban sétálgatva, egyszer csak tradicionális koreai zenére lettünk figyelmesek. Ingyenes táncműsort adott elő két hölgy. Nagyon szépek és ügyesek voltak, örültem, hogy megnézhettük őket.

Nem tudtunk róla, de lámpás fesztivál volt a Cheonggyecheon folyón (egy 10.9km hosszú mesterséges folyó Szöul belvárosában). Olyan masszív sor állt, hogy lemehessen az ember közvetlenül a folyó mellé, hogy azt nem akartuk kiállni, így csak fentről csodáltuk a gyönyörű lámpásokat.

A Gwanghawmun téren található Sejong király szobra (balra). Neki tulajdonítják a Hangul létrehozását, amivel lehetővé tette, hogy több legyen az írástudó az országban. Jobbra pedig Lee Sun-Shin látható, aki 7 tengeri csatát nyert a japánok ellen.

Itt egyébként szomorú volt a hangulat. A tér elején sátrakat állítottak fel, és elkezdtek adományokat gyűjteni a Sewol hajószerencsétlenségben elhunytak hozzátartozóinak. Amikor az áldozatok fotóit és a dátumot látván rájöttem, hogy miről szól az egész, megmondom őszintét, hogy bőszen törölgettem a könnyeimet. És, ha így kívülállóként így érzek, akkor bele sem merek gondolni, hogy mit érez az, aki a hozzátartozóját elvesztette a balesetben.